Kákánián túl - Barcelona

Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e bejegyzését idei nyaralásunkról Barcelonában, hiszen a Béccsel foglalkozó blogomhoz nem illik a téma. Így kicsit olyan vagyok, mint az eminens diák, aki azt is beleírja a dolgozatába, ami tud, de nem a témához tartozik. Azonban hogyan teremtsem a több, mint 1800 kilométeres távolságban lévő két város között a kapcsolatot?

Már-már hagyománya van annak, hogy hosszabb nyaralásaink első három-négy napján megismerkedünk a város építészetével és múzeumaival, majd miután megmerítkeztünk a hagyományos értelemben vett kultúrában, jöhet a buli, strand vagy a könnyedebb programok.

Így tettünk Barcelonában is, és ellátogattunk a Palau de la Música Catalánába, mely csak előzetes bejelentkezéssel, vezetéssel látogatható. A Palau de la Música kívül-belül lenyűgöző épület, bár homlokzata kevésbé érvényesül a Carrer de Sant Pere Més Alt szűk utcájában. Az épület tervezője Lluís Domènech i Montaner, aki talán nem olyan ismert mint Antoni Gaudí, de épületei minket ugyanúgy csodálatba ejtettek, mint a Barcelonában kötelező látványosságnak számító Casá Battló vagy Casá Milá.  

A Palau de la Músicá Catalaná nagytermében nekem azonnal feltűnt egy furcsaság: a színpad mögött a falból kiugró tizenkét zenélő nőalak ruházatának egyikén Ausztria kiscímere díszelgett. 

  
Megnyugodva dőltem hátra a székemben: ebből bizony bejegyzéssorozat lesz. Az osztrák mellesleg az egyetlen címer  a katalán mellett a színpad díszítésében. A következő bejegyzésig lehet gondolkozni azon, mivel vívta ki Ausztria azt a megtiszteltetését, hogy címere ilyen prominens helyre kerüljön.