Szent Búbánat és Parsifal 1.

Virágvasárnap Szent Búbánattal voltam a bécsi Szépművészeti Múzeumban, majd este egy idegotthonban láttam Parsifalt. Azért ez a bizarrnak tűnő mondat némi magyarázatra szorul.

Szent Búbánat - számomra is újdonság volt - egy a 14. század óta tisztelt népi szent, akinek léte egy félreértésen alapul. Lucca olasz városkában ugyanis létezik egy olyan Krisztus ábrázolás, mely a megváltót ruhában, győzedelmes arckifejezéssel ábrázolja. Amikor az ikonográfiában egyeduralkodóvá vált a szenvedő, nagyrészt meztelen Krisztus-ábrázolás, a régi magyarázatra szorult. A néphit a köntöst azzal hozta összefüggésbe, hogy női szentről van szó. A szakállhoz pedig történetet költött: eszerint egy keresztény lányt szaracén (másutt portugál) apja egy pogány királyhoz akarta adni, a lány ezért imádkozni kezdett, hogy elkerülhesse sorsát. Isten azzal segítette meg, hogy szakállat növesztett neki és ebben a formában már nem volt kívánatos a leendő férjnek. Az apa azzal bűntette lányát, hogy az általa tisztelt megváltóhoz hasonlóan keresztre feszítette. 

Szent Búbánat egy flamand hóráskönyvben

Története egész Európában ismertté vált, tanúskodik erről nevének elterjedtsége: latinul Wilgefortis (virgo fortis torzítása, azaz erős szűz) holland nyelvterületen sint Ontkommer (szent bánat nélküli), német nyelven Heilige Kümmernis (Szent bú, a Kummer régiesebb alakjából). Jókai Mór elbeszélést is szentel történetének, Szent Búbánat címmel (szerintem ő használta először a magyarban e nevet a németből fordítva). 

Szent Búbánat szerepelt egy ideig a Római Martirológiumban is, majd miután bebizonyosodott, hogy teljesen fiktív alak, eltávolították a szövegből (vajon maradtak-e még fiktív alakok a műben? - kérdezhetném némi cinizmussal). 

Szent Búbánat egy grazi múzeumban

Magyarosan Szent Búbánatnak, azaz Tiefe Kümmernisnek hívnak egy bécsi drag queent is. Immár második alkalommal tartott vezetést a bécsi Kunsthistorisches Museumba, ahol - ez csak ilyen bonyolultan tudom kifejezni - a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű identitás szempontjából mutatott be műveket. 

Bevallom, szkeptikus voltam először, hogy mennyire lesz sikeres a kezdeményezés. 

Tiefe Kümmernis a KHM-ben - Fotó: Murci

Engem is meglepett, hogy nagyon is élvezhető volt a bemutató, ugyanis arra számítottam, hogy elsősorban a drag queen személyén lesz a hangsúly, kevésbé a képeken. Tiefe Kümmernis valójában remekül felkészült a képekből, jól bemutatta a történeti kontextust és szépen kidomborította a szexualitásra vonatkozó értelmezését is. A vezetés végkicsengése az volt, amire számítottam: a zsidó-keresztény kultúrkör által tabuként kezelt homoszexualitás ugyanúgy folyamatosan jelen volt a képzőművészetben és a hétköznapi életben is, mint a mai napig nehéz témának számító kétneműség, a hermafroditizmus.  

Miután ennyi nem volt elég a kultúrából, egy-két órával később magas kultúrával folytattam a Bécsi Operában. Wagner Parsifálját március 30. óta teljesen új rendezésben láthatja a bécsi közönség. Kellőképpen meg is osztotta a mű új színpadi értelmezése a bécsi nagyérdeműt, a premieren ugyanis a közönség egy része "kifütyülte", a másik része pedig brávókkal istenítette a művet. De erről majd holnap írok.

Bécsi múzeumok - Tavaszi kínálat

Elég sok jó kiállítás volt Bécsben 2016-ban, nehéz lenne felmúlni ezeket. Nézzük milyen új tárlatok láthatok a császárvárosban:

A városi múzeum, a Wien Museum a bécsiek szexualitása utána hitéletükre tekint vissza február közepétől. Brennen für den Glauben - Lágolni a hitért címmel Luther tételeinek kihirdetésére emlékezve mutatják be a reformáció hatását az egy ideig protestáns többségű Bécsre. A kiállított dokumentumok között a híres 95 tétel eredeti nyomtatott változata is megtalálható. 

A Kunsthistorisches Museum legújabb időszaki kiállítása egy szenzációs regészeti felfedezéshez kapcsolódik: a bulgáriai Ada Tepében bukkanatak rá Európa első aranybányájára, melyet osztrák kutatók segítségével tárnak fel. A kiállítás a feltárások eredeményei mellett számos aranytárgyat is bemutatat. 

Miután tavaly Ferenc József életét és korát mutatták be négy különböző helyszínen, idén Mária Terézia kerül sorra, születésének 300. évfordulóján. A Császári Hintómúzeum az uralkodónő hatalomhoz való viszonyát járja körül, persze bemutatva korabeli kocsikat és Mária Terézia lovaglófelszerelését is. Az Udvari Bútortár a családhoz és önreprezentációhoz kapcsolódó tárgyakat, képeket veszi sorra. Két Bécsen kivül helyszín a felvilágosult, modernizáló és a háboruskodó úralkodnővel ismerkedhetünk meg.  

Érdekesnek igérkezik még a bécsi iparművészeti múzeum, a MAK egyik tárlata, melyben a Wiener Werkstätte könyvművészeti alkotásait mutatják be.

A nyúl, a könyv, a kripta és a kiállítás 5.

Volt már szó a nyúlról és a könyvről, a családi kriptáról, maradt végezetül a kiállítás, melyet sajnos már nem lehet megtekinteni. A Kunsthistorisches Museum (KHM) első ízben 2012-ben kért fel egy művészt, hogy legyen kurátora egy kiállításnak. Akkor a választás Ed Ruscha-re (művei itt) esett, aki a KHM anyagából és más gyűjteményekből válogatva választott ki műveket, ill. egy saját művét is kiállította. Hasonló koncepció mentén jött létre a második ilyen kiállítás is.  Edmund de Waalt, az Ephrussi család leszármazottját, aki már rendezett egyszer kiállítás Bécsben, szintén arra kérték fel, hogy válogasson a KHM hihetetlenül gazdag gyűjteményéből. A kiállítás (Edmund de Waal találkozik Albrecht Dürerrel) sok mindenben túlmutatni látszik a Ed Ruscha tárlaton (azért csak látszik, mert Ed Ruschát én nem láttam). A tárlat középpontjában Albrecht Dürer egy 1525-ben készült rajza állt, melyben egy rémálmát ábrázolja. Az e kép által sugallt hangulatra fűzte fel de Waal - aki különben keramikusmester - az egész kiállítást: saját installációja is, mely az első tárgy volt, amit megnéztem, nyugtalanító hangulatot árasztott. Sajátos volt attól is a kiállítás, hogy a kiállítótermen kívül, a bejárattal szemben kiállították az Ephrussi-család történet feldolgozó könyv címében említett borostyánszemű nyulat. Az alaphangulatot a teremben különben leginkább az adta meg, hogy sötét volt, csupán a műtárgyakat világították a meg a vitrinekben. Éppen ezért meglehetősen nehezen lehetett ezeket a tárgyakat lencsevégre kapni, de Edmund de Waal saját oldalán elég jó képeket láthatunk a kiállított tárgyakról.  Egy-két tárgyról sikerült viszonylag jó képet csinálnom:

Számos tárgy a kiállítás után visszakerült eredeti helyére. Azóta megnéztem ezeket ott is: egyik se hat úgy, mint Edmund de Waal tárlatában. A kiállítás kifejezett célja volt, hogy a tárgyakat újraértelmezze, kiszakítsa abból a "kontextusból", ahol általában ki vannak állítva, ami különben eredeti funkciójukkal sem egyezik meg, hiszen számos műremek a császári kincstár részét képezte. Egyelőre ezekről a tárgyakról nem árulok el semmit, az elkövetkező hónapokban majd visszatérek rájuk a blogomon.

Végezetül kellene valami okosat mondani erről az egészről. Egy rendkívül gazdag család, mely vagyonát gyorsan elveszíti, tagjai szétszóródnak a világban, tárgyaik úgyszintén, mégis csodálatos módon egy gyűjteményük egybemarad. De Waal is lamentál könyve elején a tárgyak jelentőségéről. Sokszor mondjuk, hogy világunk eltárgyiasult. Igazából mindig is tárgyias volt: tárgyakkal vesszük magukat körbe, megvesszük, eladjuk őket, megsérülnek vagy megsemmisülnek tárgyaink. És mindig izgalmas dolog a tárgyak történetének nyomába eredni, hiszen rólunk emberekről tudunk meg többet.

Bécsi kiállítások

Gyorsan telik a január, és ideje újabb bejegyzést írni. Feltett szándékom rendszeresen beszámolni arról is a blogomon, mi történik a bécsi múzeumokban. Ma két, hamarosan záró kiállítás ajánlok:

Mindössze három napig látható még a Wien Museum kiállítása, a Szex Bécsben - Kéj, ellenőrzés, engedetlenség. A nagy érdeklődésre való tekintettel eleve meghosszabbították már egyszer a kiállítást és a témához illő módon este tízig látogatható.

Tíz napig, január 29-éig látható a Kunsthistorisches Museumban Edmund de Waal kiállítása, mely kapcsolódik a bejegyzéssorozatomhoz is, amit nemrég elkezdtem. A kiállítást már egyszer láttam, de szeretném még egyszer megnézni, mielőtt bezár.