Keith Haring Bécsben

Bevallom, hogy Keith Haringet nagyon felületesen ismertem. Először a Ludwig Múzeumban láttam tőle egy-két képet, bár 2008-ban nem láttam ugyanitt a neki szentelt kiállítást. Német barátom M. hívta fel rá a figyelmemet, de ekkor nem mélyedtem el Haring munkásságában.

Most azonban messzemenően kárpótolt és tökéletes bevezetést nyújtott Haring életművébe az Albertina június 24-ig látható kiállítása (aki a bécsi Pride idején jár Bécsben, Mély Búbánattól speciális (be)vezetést is kaphat Haring életművébe). A mindössze 32 évet élt művész egy-két tucat ismétlődő szimbólum alkalmazásával, egyedülálló és összetéveszthetetlen képi univerzumot alkotott.

Haring életéről csupán egy-két szó: művei zömét a hetvenes évektől kezdve alkotta, ihletet a képregények és a pop art világából merített. Sokat kísérletezett amíg megtalálta saját egyedi stílusát. Eleinte sokat dolgozott metróállomásokon, ahol használaton kívüli hirdetőfelületekre rajzolt krétával. A nyolcvanas éveben már befutott művész, aki ezúttal már megrendelésre készít hirdetéseket, díszleteket és fest be egyhangú tűzfalakat. A nyíltan meleg Haringben 1988-ban kimutatják a HIV-fertőzést, művészetében ennek nyomán erősödik fel a halál tematizálása. Mindössze két évvel később, 1990-ben az immunhiányos betegség szövődményei következtében meghal.

Keith Haring ábécéje

Abszolút találó az Albertina kiállításnak címe: Keith Haring – alphabet. A kiállítást valóban úgy válogatták össze, hogy egyfajta képi ábécé áll össze a látogató fejében. Képről képre bemutatják Haring szimbolikus alakjait: a kutyát ill. farkasat, a radioaktívan sugárzó embert vagy csecsemőt, az aranyborjút, az ufót, a belül üres embert. Ezek a szimbólumok önmagukban is hatnak és különösen erőteljesek más alakokkal együtt. Haring egyetlen képének se adott címet, semmilyen formában nem kívánta befolyásolni a képre tekintőket.

Ugyanakkor egyértelműen felismerhetők a kor politikai és társadalmi problémái: az Egyesült Államok agressziója más államok ellen, az apertheid, az áruk bálványozása és a konzumidiotizmus, a televízió hatása és általában az emberi erőszak.

Engem elsősorban Hiernomis Bosch világát idéző bizarr és morbid képei nyűgöztek le. Az ilyen témájú, egy külön teremben látható képek elképesztően részletgazdagok, hosszú percek után egyre több jelenet és történés tárul fel. A kiállítás egyik legérdekesebb része Haring fluoreszkáló képeinek bemutatása.