Levelek Bécsből 1

Kedveseim!

Immár több, mint három éve annak, hogy Bécsbe költöztünk, és eredetileg úgy terveztem, egy év után írok egy-két gondolatot arról, milyen az itteni élet. Ezt elsodorta a jólét.

Első évünk végén – 2015 decemberében – éppen azzal voltunk elfoglalva, hogy első lakóhelyünkről az itteni körútról, a nem éppen előkelő Gürtelről átköltözzünk Felső-Döblingbe. Igen, oda ahol a legnagyobb magyar a többi között a megroppant Lánchíd és egyéb bajok okán idegeink összeomlását kúráltatta, majd önként távozott az élők sorából. De most nagyon előre szaladtunk, ugorjunk vissza a hős kezdetekhez.

Enyhe szimbolikus töltettel éppen 2015 május elsején költöztünk Bécsbe, mely itt a szociáldemokraták és baloldaliak számára hatalmas népünnepély a városháza előtt. Mi azonban ezen a napon a költözéssel voltunk elfoglalva: csupán a legfontosabb dolgainkat hoztuk magunkkal, hiszen négy emeltet csomagokkal megmászni lift nélkül nem a legkellemesebb. Mégsem jut eszembe egyetlen kellemetlenség sem ezzel a nappal kapcsolatban, ugyanis éppen saját hazámban éreztem magamat kisemmizett szolgának és egykori elnyomóink földjén hosszú időn után először újra határtalanul szabad voltam. Otthon ránk borult a Szent Korona és többé nem láttunk ki alóla, emitt széttárta szárnyait a sas és szabadon szállt az Alpok felett.  

Ha most Olvasóim megköszörülik torkuk és azt mondják: azért akad ebben némi mitológia- és legendaképzésre hajló túlzás, akkor valamelyest igazat is adok nekik. Ugyanakkor nem ferdítem el a valóságot, ha azt mondom, hogy a korábbi pesti és soproni életemhez képest valóban a Kánaán földjére érkeztem.

Azóta is úgy gondolom, hogy Bécs Budapest 2.0. Emlékszem jól mire vágytunk Magyarországon és különösen Budapesten a kilencvenes évek közepétől: jogbiztonság, kiszámíthatóság, tiszta város, jó tömegközlekedés, esélyegyenlőség, a tudás és a munka megbecsülése. Ebből talán egyedül a jó tömegközlekedés valósult meg, minden más éppen az ellenkezőjére fordult. Persze akadnak kirívó esetek Bécsben is, de összességében a császárváros egy működképes, tiszta, fejlett, európai nagyváros, ahol egy viszonylag jó állással remekül lehet élni.

Amióta kiköltöztünk Bécsbe több európai nagyvárosban is jártunk és az utóbbi időben gyakran látogattam Budapestre. Barátaim, ismerőseim zöme már külföldön él, bár egy-ketten mostanában hazaköltöztek. Ebből kiindulva eljött az ideje, hogy számot vessek új emigráns életemmel.