Sonntag, 8. Januar 2017

A nyúl, a könyv, a kripta és a kiállítás 1.

Ennek a bejegyzésnek van egy szép kerettörténete, melynek minden eleme Bécshez kapcsolódik. Ennek apropóján van egy másik történet is: az Bécsben, Párizsban, Angliában, Odesszában, Tokióban és még egy fél tucat másik helyen játszódik.

Gyerekkorom óta érdekel az egyiptológia, kisebb koromban egyiptológus akartam lenni. Így gyorsan lecsaptam M. – budapesti barátaim évtizedekkel ezelőtt Bécsbe költözött barátnője, aki itt elvégezte az egyiptológia szakot is – ajánlatára, hogy közösen, szakavatott kommentárjaival ellátva megnézzük a Kunsthistorisches Museum (KHM) egyiptomi tárlaltát. A Café Eilesben ebéddel indítottunk.

Egy kis közbevetés:  a Café Eiles Bécs legpatinásabb kávéházainak egyike a Josefstädter Straße elején. 1840 óta van ezen a helyen kávéház, mely eredetileg 1821-ben egy sarokkal odébb nyitotta meg kapuit. Ekkor még Kaffee Motelé névre hallgatott és főleg színészek és katonatisztek látogatták. A XIX. század derekán egy tulajdonváltás új vevőkör számára tette vonzóvá a kávémérdét, délelőtt a derék bécsi polgár szürcsölte itt a feketét, este a “félvilág” vette birtokba a márványasztalokat. Miután 1883-ban elkészült a Ringen a Parlament, politikusokkal egészült ki a vevőkör. A századforduló után Jugendstil berendezést kapott, 1933-ban itt tartották az utolsó megbeszélést a náci hatalomátvételt tervező puccsisták (a híres Júliusi Puccs, mely Engelbert Dollfuß osztrák kancellár halálával végződött). Egyszer felújították a kilencvenes években, majd legutóbb 2016 októberében is. Aztán egy szép október végi napon beült az Eilesbe M. és a Bécsi Blogger…

Tehát ebédeltünk, csapongtunk a témák között, majd miután kiléptünk a kávéházból, melynek timpanonjából Pallasz Athéné nézett le ránk, szóba került, hogy milyen aktuális időszaki kiállítás van a KHM-ben. Munkaadómnak köszönhetően a KHM-ben rendszeresen részt vehetek művészettörténészek kommentárjával ellátott idegenvezetéseken. Amikor M-vel beszélgettem, már jelentkeztem is a következő vezetésre. Azonban valójában semmit nem tudtam a kiállításról.

Edmund de Waal trifft Albrecht Dürer – During the Night
Egyedül annyit tudtam, hogy ki volt Albrecht Dürer. M. nagyon gyorsan felvilágosított arról, hogyan kapcsolódik Edmund de Waal Bécshez. Itt most azt idézem fel, ami megmaradt bennem az elmondottakból.

De Waal egy híres görög-zsidó család leszármazottja, a família rendelkezett bécsi és párizsi ággal is, Bécsben hatalmas palotájuk volt a Ringen, szemben a Votivkirchével. Párizsban Prousttal voltak kapcsolatban és lelkesen gyűjtötték koruk népszerű japán műtárgyait, a necukéket. A necuke (根付) kis faragvány, alján két lyukkal. Arra szolgált eredetileg, hogy a kimonó övére, melyen hagyományosan nincsen zseb, rá lehessen erősíteni egy zacskót. Egy ilyen gyűjteménnyel rendelkezett az említett család párizsi ága -  a család nevét akkor nem tudtam megjegyezni – majd ez a kollekció nászajándékként Bécsbe vándorolt. A náci hatalomátvételkor a családnak menekülnie kellett, a necukék a házban szolgáló cseléd matraca alatt vészelték át a fasizmust. A cselédlánynak köszönhetően újra a család tulajdonába kerültek a japán csecsebecsék a vészkorszak után. A gyűjtemény egy darabja igen híres lett: egy borostyánszemű nyúl, melyről – pontosabban családja történetéről – Edmund de Waal könyvet írt. És itt kezdődött az én oknyomozásom…

Ajánló: A kiállítás a KHM-ban 2017 január 29. tekinthető meg, naponta 10-18 óra között ill. csütörtökön 21 óráig.

1 Kommentar:

  1. […] ezt a bejegyzést pontosítással: legutóbb azt írtam le, mire emlékeztem M. elbeszélésből a Café Eilesben. A beszélgetés után persze mindennek gondosan utánanéztem, sőt a család […]

    AntwortenLöschen