Az előző bejegyzésben röviden felvázoltam, hogyan született meg a bécsi Császárfórum ötlete. Ahogy már ott is említettem, a kor nagy építészeti nyújtottak be pályamunkákat a Bécs városfalának és az előtte elterülő terület rendezésére, ahová két emblematikus múzeumot szántak. Egyet a Habsburgok művészeti gyűjteményének, egyet pedig a természettudományi gyűjteménynek. A meg nem valósult projektek vázlatai már csak azért is izgalmas kortörténeti dokumentumok, mert megmutatják, milyen lehetett volna a város arculata.
Kezdjük Heinrich von Ferstel pályaművével.
Ferstel egy elég zárt struktúrájú épületegyüttest képzelt el, mely alapvetően meghatározta volna Bécs városképét. A múzeumépületek a mai egy nagy és négy kisebb kupola helyett két-két, szimmetrikusan elosztott kupolát kaptak volna, és a két gyűjteményt egy-egy hosszan elnyúló keskeny épület kötötte volna össze. A tervek szerint ebben is lehetett volna kiállításokat tartani. A Ferstel által tervezett impozáns épület a belváros felöl nézve eltakarta volna a Hofstallung (Udvari Istálló) barokk komplexumát. Ferstel tervének sajtóvisszhangja nem volt éppen pozitív. Leo Wolfram, a Neue Freie Presse újságírója temetőfalhoz hasonlította az összekötő épület oszlopokkal tagolt frontját.
A felülnézeti terven jól látszik, hogy a maihoz hasonlóan szökőkutas park foglalt volna helyet a zárt udvaron.
Az osztrák Parlamentet is jegyző Theophil von Hansen szintén viszonylag zárt struktúrákban gondolkozott, életművére jellemző módon neoklasszicista épületegyüttest álmodott a térre.
A szigorú szimmetriájú együttesben a fórum jelleget azzal is hangsúlyozta Hansen, hogy megemelte a múzeumépületek előtti teret.
Ferenc József tetszését egyik terv sem nyerte el, ugyanis személyes kívánsága az volt, hogy az Udvari Istálló, a Hofstallung - mely ma a Museumquartiernek ad otthont - irányába maradjon nyitott a tér. Ferstel és Hansen vállalhatatlnak tartották a létesítményt és éppen, hogy el akarták takarni a barokk istállóépületet. A két építész számára fontosabb szempont volt, hogy a művészeti gyűjtemény számára elegendő mennyiségű kiállítótér álljon rendelkezésre. Már ekkor is egyértelmű volt, hogy a műkincsek helyigénye messze nagyobb lesz, mint a természettudományi gyűjtemény számára szükséges hely. A gyűjtemények nagysága közötti aránytalanságot az összekötő épületek orvosolhatták volna.
Moritz von Löhr, a császár hűséges bürokratája sem tartotta magát uralkodója elképzeléseihez.
A két klasszicizáló múzeumépület egymástól teljesen külön állt, a teret Löhr egy diadalívvel zárj le, így a háttérben szintén nem látni az istálló épülete. A viszonylag szerény kivitelű tervet sem a zsűri, sem a bécsi építészek ill. művészek nem támogatták.
Végezetül Karl von Hasenauer terve pontosan megfelelt a császár kívánságának. Íme az első terv, amit benyújtott.
Már itt feltűnik az öt kupola terve, mely később más formában megvalósul a múzeumok építésénél. A legfontosabb különbség a többi pályaműhöz képest, hogy a tér nyitott maradt az istállók irányába. Az itt látható tervet 1867-ben készítette Hasenauer és már egy évvel később át is dolgozta.
Végül különböző változtatásokkal ez a pályamű lett az alapja a terület mai kiallakításának. A Császárfórum további sorsáról a következő bejegyzésben lesz szó.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen