Előre is elnézést a mostani kép gyenge minőségéért: Bécsben viszonylag sokáig a céges telefonommal jártam a várost és azzal készítettem fényképeket. Tavaly szeptemberben mentem el a minden évben megrendezett Műemlékvédelem Napjára; ilyenkor olyan műemlékeket lehet megnézni – mellesleg nem csak Bécsben, hanem országszerte – melyek különben nem látogathatók. Egy-két igazán jó helyszínre jó előre be kell jelentkezni, s mivel én még tavaly nem voltam olyan gyakorlott műemlékvadász, egyszerűen kiválasztottam egy érdekesnek hangzó helyszínt. Ez nem volt más, mint az egykori udvari pincészet a Hofburgban, mely ma a Gipskeller névre hallgat, ugyanis itt őrzik számos köztéri szobor gipszmintáját. A pince bejárata fölött ez a felirat díszeleg:
K.k. Hofkeller. Egyszerűen csak lefelejtették a jól ismert u.-t a rövidítésből? Hát nem egészen. A k.k. annyit tesz kaiserlich-königlich azaz császári-királyi. A sokkal szélesebb körben ismert k.u.k jelentése császári és királyi. Ebben a közös nevező a császár, mégpedig az osztrák császár, aki ebben a formában 1806-tól viseli ezt a címet, hiszen előtte Német-Római Császár volt. 1867-től, a kiegyezés évétől, a két országrésznek voltak közös ügyei – talán ezt még sok olvasóm tanulta is a középiskolában: hadügy, külügy és közös pénzügyek. Ezek az intézmények a kiegyezés után a k.u.k ill. a cs.és kir. jelzőt viselték, melyben a király a magyar apostoli királyt jelölte. A k.k. rövidítésben a császár továbbra is az osztrák volt, míg a király itt a cseh királykoronát jelezte. De hallgassuk meg erről Robert Musil-t: „Egyáltalán mennyi furcsaságot lehetne mesélni erről az elsüllyedt Kákániáról! Például hogy császári-királyi volt, s egyben császári és királyi is, bárkire-bármire illett ott vagy a k.k. vagy a k.u.k. jelölés, ennek ellenére komoly titkos tudás kellett ahhoz, hogy helyesen különböztethessük meg, mely intézmények és személyek nevezendők k.k.-nak és melyek k.u.k-nak.”
Végezetül még egy furcsaság a jelenből: egyesek számára a cs. és kir. úgy tűnik realitás. És ezen a listán kissé alább láthatunk egy prominens osztrák nevet. Egy olyan emberét, aki majdnem a köztársaság első embere lett.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen