Donnerstag, 15. Dezember 2016

Tizenötödik ablak - Lépcsők

Bécs egyik leghíresebb lakója, Freud szerint álmunkban lépcsőn fel- vagy lemenni a szexuális aktusra utal. Mellesleg amikor osztrák kollégáimmal szóba kerül a dolgok freudista értelmezése, gyakran hozzáteszik: "Manchmal ist eine Banane auch eine Banane" (Néha a banán csak egyszerűen banán). És néha a lépcső, egyszerűen csak lépcső.

Fontos bécsi felfedezéseim egyike, hogy a városban, különösen kedvenc kerületemben, a kilencedikben (Alsergrund), igen nagyok a domborzati szintkülönbségek. Számos helyen már felszámolták ezeket az egyenetlenségeket, így például az a domb sem látszik már, ahova a mosónők ruháikat teregették a Gürtel és a Nußdorfer Straße között. A Sechsschimmelgassse neve azonban éppen erre a dombra utal, a legenda szerint ugyanis hat ló kellett ahhoz, hogy feljusson a meredek utcán egy szekér (a Schimmel fehér paripát jelent. Az utca pedig ma aligha nevezhető meredeknek).

A szintkülönbségek kiegyenlítésére több lépcső-együttest alkottak Bécsben, ezek közül kettő világhírű. Az egyik az irodalmi és építészeti szempontból is jelentős  Strudlhofstiege.

dav

Nevét a közeli Strud(e)lhofról kapta, melyben a XVII. és XVIII. század fordulóján Peter Strudl festőiskolája működött.  A lépcsőt 1910-ben adták át a nagyközönségnek, a Jugendstil egyik szép példája. A lépcsővel azonos elnevezésű regény 1952-ben jelent meg, írójának, Heimito von Doderernek verse 1962-ben került az első lépcsőforduló kútja mellé. Bevallom, soha nem sikerült elolvasnom a regényt, pedig kétszer is nekifogtam.

Bécsbe bevásárolni érkező honfitársainknak talán eszébe se jut letérni a híres Mariahilferstraßéról. Pedig érdemes a Starbucksnál jobbra fordulni és elindulni a Theobaldgassén. Kisvártatva lépcsőhöz érkezünk, melynek igazi szépsége csak azután látható, miután lementünk rajta és megfordulunk.




A Fillgraderstiege nevét egy harangöntő özvegyéről kapta, aki a szegények megsegítésére hozott létre alapítványt a XIX. században. 2004-ben egy olasz TV-társaság Európa negyedik legszebb lépcsőjének választotta a Fillgradlépcsőt. A római Spanyol és a párizsi Sacre Coerhöz vezető lépcső és a rodoszi Athéné templom lépcsői előzték csak meg a bécsi helyezettet.

Kommentare:

  1. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy engem megfogott a (valóban lassú folyású) Doderer-regény világa, hangulata, és utána megcsodáltam a Strudelhofstiegét. A Theobald utcai lépcsőt már korábban felfedeztem.

    AntwortenLöschen
  2. Azt egy percig sem vitatom, hogy a regény nagyszerű. Én egyszerűen eluntam. De ahogy Lichtenberg halhatatlan aforizmája mondja: Ha egy könyv és egy fej összeütközik, és üresen kong, vajon mindig a könyvből jön-e a hang?

    AntwortenLöschen
  3. […] a számos bécsi park egyikéről, egy japánkertről,  egy patinás bécsi uszodáról és Bécs híres lépcsőiből is bemutattam egy-kettőt. Több “közösségi” létesítménnyel is foglalkoztam: a […]

    AntwortenLöschen